A "keverék" kifejezés nem éppen a legmegfelelőbb, a "korcs" még kevésbé, mert a csökkentértékűség képzetét kelti. Valójában ennek csak annyi a jelentősége, hogy az állat más-más fajtájú szülők keresztezéséből származik, sokszor nem is lehet pontosan tudni, hogy milyen szülőkéből. A keverékeknek számos előnyös tulajdonságuk van- például sokkal ritkábban sújtják őket örökletes rendellenessgégek, int fajtiszta társaikat, és kevésbé hajlamosak egyes hétköznapi betegségekre. A komolyabb bajok azonban őket sem kíélik, s épp ugyanannyi gondoskodásra, törődésre van szükségük, min legdrágább pedigrés példányoknak. Érthető módon a keverékekről nem lehet pontosan tudni, hogy felnőtt korukban milyen lesz a természetük és a külsejük. Aki teheti, néze meg az anyát és az almot-, s próbáljon tapintatosan érdeklődni az apaállat felől. Egyes tenyésztők tudatosan keresztezik egyással más-más fajtájú, többnyire pedigrés állataikat. Ugyanez véletlenül is bekövetkezhet - egynémely fajtiszta szuka mintha csak örömét lelné abban, hogy elkóborol és bármilyen kutyával hajlandó párzani, kivéve a saját fajtáját! Ilyenkor ismerjük a keverékkutya szüleit. A keresztezést követő első nemzedékben elmaradhatnak az örökletesrendellensségek, miközben a külső megjelenés és a vérmérséklet többé-kevésbé előrelátható. Persze meglepetés érheti az embert: az ilyen keresztezésekből néha valóságos szörnyszülött ön létre-olyan kölyökkutya, amelyik mindkét szülőjétől épp azt örökli, amit nem kellett volna.
A törzskönyvezett ebek esetében nagy meglepetésektől nem kell tartani. Róluk előre tudjuk, hogy nagyjából mekkorára fognak megnőni, milyen lesz a vérmérsékletük és mik lesznek az igényeik táplálkozás, mozgás és szőrzetápolás terén.