Cleo, a kutyám története elég hosszú, néhol egy kicsit szomorú, de minden jó, ha a vége jó:)

"Cleo vagyok, 2009. augusztuösszevesztünk az eledelen, dehát apukám labrador. Szolnok külvárosában születtem, kertesházban. 6-an voltunk testvérek. 4 szuka, 2 kan. Sokat foglalkoztak velünk a gazdáink, mindenünk megvolt. A testvéreimmel nagyon sokat játszottunk, összevesztünk az eledelen, dehát, ez minden kutya-családnál megesik. Egyre nagyobbak lettünk és a család, ahová születtünk kegyetlen dolgot csinált: 3 testvéremet eladták, és 3-an maradtunk. Sokáig együtt voltunk, és egyszer, egy napon elvittek minket a menhelyre. Eleinte jó dolognak tűnt, játszani egész nap a többiekkel, de aztán külön ketrecet kaptunk és oda voltunk bezárva. Végignéztem, ahogy a maradnék 2 testvéremet is elvitték, és minden nap, amikor emberek közeledtek hozzám, igyekeztem a legjobb formámat hozni. Senkinek se kellettem, aztán egyszer csak minden megváltozott. Egy nap 3 ember elvitt engem sétálni a környékre. Nagyon megkedveltek. Én is megszerettem őket. De aztán ők is kegyetlenek voltak velem. Visszacsuktak a ketrecembe :( Szomorú voltam. Nagyon szomorú. Én mindent megtettem, mégsem kellettem nekik. Ez járt a fejemben. Azutén két éjjel velük álmondtam, nappal is sokat gondoltam rájuk. Aztán megláttam, hogy jönnek 2 nap múlva, odajöttek hozzám, kinyitották az ajtómat és akkor már tudtam, hogy megváltozik az életem. ÚJ OTTHONRA TALÁLTAM! Rettentően boldog voltam. El sem hittem.
Azóta ott minden jót megkapok, álmoni sem mertem volna, hogy ilyen jó gazdáim lesznek. Nagyon szeretnek és akivel csak találkozunk séta közben, tetsze nekik :) Bezzeg a menhelyre nem jöttek volna el :( De nem is bánom, mert akkor most lehet, hogy rosszabb gazdáim lennének. Én nagyon örülök, hogy így alakult:)"